Milyen emlékeid vannak a körmendi kosárlabdával kapcsolatban, hiszen ellenfélként jártál már nálunk.
„Igen, ha jól emlékszem, akkor a Levice edzőjeként háromszor is voltam itt, két barátságos mérkőzésen és egyszer az Alpok-Adria Kupa sorozatában. Arra tisztán emlékszem, hogy meglepő volt számomra az a hangulat, ami itt uralkodott a csarnokban. Nagyon tetszett az, amilyen atmoszférát teremtettek a szurkolók. Igaz, akkor ellenfélként jártam itt, de még így is nagy élményt jelentett. Ezek a saját emlékeim, de ismerek más szlovén edzőket is, akik korábban itt dolgoztak.”
A saját szemszögedből nézve hogyan lettél az Egis Körmend vezetőedzője?
„Négy évig dolgoztam Szlovákiában a Spisski együttesénél, úgy éreztem, hogy váltani szeretnék, új bajnokságot, új kihívást szerettem volna keresni. A körmendi menedzsment pedig megkeresett, hogy érdeklődnek utánam. Örültem ennek és igent mondtam, mert ismerem a csapat történetét, hagyományait. Ahogy említettem, tudom, hogy milyen sokan szeretik a klubot, mennyien támogatják a csapatot. És a bajnokságot is ismerem, hiszen korábban dolgoztam Pakson. Örültem, hogy Körmenden rám gondoltak, igent mondtam a megkeresésre. Gyorsan meg tudtunk állapodni a feltételekben és aláírtuk a szerződésemet.”
Mi az alap filozófiád a kosárlabdában? Mi az, amit látni szeretnél a csapattól a pályán?
„A legfontosabb dolog a csapatépítésnél, hogy olyan gárda alakuljon ki, amelyik harcol a pályán minden pillanatban. Amelyik soha nem adja fel, gyorsan, nagy intenzitással és keményen játszik. Azt hiszem, erre képesek leszünk, minden más ezután következhet. A taktika kialakítása ennél már könnyebb feladat. Keményen fogunk dolgozni ezért és remélhetőleg mindenkiben megfelelő partnerre, jó karakterekre találok ehhez, a helyi és idegenlégiós játékosokban egyaránt.”
Említetted a helyi játékosokat. Ez Magyarországon, de különösen itt Körmenden nagyon fontos dolog. A klub pedig kiemelt figyelmet szeretne erre fordítani.
Nem csak Körmenden, minden magyar csapatnál fontos ez. Az én véleményem szerint minden ligában, még az alacsonyabb bajnokságokban is a helyi játékosok adják az alapot, erre épülhet minden más. Azért, mert az itt élők mindig kicsit másképp éreznek saját városuk, csapatuk iránt. Ez az otthonuk és nem okozhatnak csalódást a szurkolóknak, hiszen itt él a családjuk, itt vannak a barátaik. Ezért biztos, hogy erős szálakkal kötődnek ide. Nagyon örülök, hogy itt Körmenden jó bázist adnak a magyar játékosok, köztük sokan körmendiek. Számítani fogok rájuk, bízom abban, hogy ők is támogatni, bíztatni fogják a többieket, hogy keményen dolgozzanak, tegyék oda magukat a pályán is a városért, a csapatért. Számomra ez nagyon fontos! Most, hogy életbe lép a szabály, hogy két magyar játékosnak mindig a pályán kell lennie, minden klub számára fontos, hogy jó magyar játékosaik legyenek. Nem csak az igazán tehetségesekre és a legjobbakra gondolok, de olyanokra is, akik jó karakterek, jó mentalitású sportolók. Biztos vagyok abban, hogy nálunk ilyen játékosok vannak.”
A csapatépítésről mit lehet még elmondani? Az idegenlégiósok kiválasztása például teljesen a vezetőedző feladata, szóval ez rád hárult, hárul ezen a nyáron.
„Azzal kezdeném, hogy mindenki, aki jártas a kosárlabdában tudja, vagy tudhatja, hogy nem a mi klubunké a legnagyobb költségvetés a bajnokságban. Ez meghatározza a kiválasztás lehetőségeit a számunkra. Egy kicsit nehezebb így megfelelő képességű és mentalitású játékosokat találni. Néha kisebb bajnokságokban kell keresnünk vagy épp az újoncok közül kellene jó játékost kiválasztani. De az biztos, hogy elsőként mindenkinél a karaktert nézzük. Hogy milyen ember a jelöltünk, milyen a személyisége, hogyan tud közösségben dolgozni. Ezt követheti csak a kosárlabdáról való beszélgetés. Igyekeztünk motivált srácokat találni, mert én mindig azt mondom a játékosaimnak: Egyértelmű, hogy mindenkinek vannak személyes céljai. De az ő karrierjük nem írhatja felül a csapat érdekeit. A csapat mindig az első! Mindenkinek a csapatért kell dolgoznia. Ilyen játékosokat igyekeztem találni. Természetesen azért olyanokat, akik minőségben is megfelelnek az itteni kihívásoknak, ez is fontos. Most még egy centerre van szükségünk, jelenleg is tárgyalunk játékosokkal, remélem, hogy hamarosan teljes lehet a keretünk.”
Nem eredményekben, hanem alapvetően megfogalmazva, mi a célod az Egis Körmend csapatával az idényben?
„Az első cél, hogy olyan kosárlabdát játszunk, ami a szurkolóinknak örömet okoz! Azt hiszem, hogy a közönség mindig hálás és értékeli az olyan csapatot, amelyik küzd, harcol a pályán. Amelyik keményen védekezik, fut és harcol a labdáért. Amelyik soha nem adja fel és nem enged könnyű kosarakat az ellenfélnek. Ahogy korábban is mondtam, ez az én filozófiám. Ez a legfontosabb cél.
A második pedig az, hogy a játékosok közül mindenki értse és elfogadja a szerepét a keretben. Mert nem ugyanaz a szerepe és a felelőssége mindenkinek, de nagyon fontos a csapat kémiája, hogy mindenki tisztában legyen a saját feladatával. Azzal, hogy neki mit kell tennie a csapatért.
Ha ezt a két célt magas szinten el tudjuk érni, akkor lesz esélyünk a mérkőzéseken a győzelemre. A kosárlabda csapatsportág, minden meccsnek és mindenki ellen a győzelem szándékával kell nekimenni. Nem készülhetünk úgy, hogy na, most ki fogunk kapni. A cél mindig a győzelem!
Ha dolgoztál keményen, edzettél, felkészültél taktikailag és mentálisan, ha mindent megtettél, na akkor van esélyed a győzelemre!
Hiszem, hogy a győzelem akkor jön, amikor a kosárlabdát „a megfelelő módon” játszod. Úgy, ahogyan azt kell!”
Fotó: Vas Népe, Szendi Péter
