Egy 6 hetes felkészülés végeztével elérkeztünk oda, amit már nagyon várunk, a csapat is és a szurkolók is, hogy végre megkezdődjön a bajnokság. Megítélésem szerint azt a munkát, amit elterveztem, azt el tudtuk végezni. Talán egy kicsit a csapat későn állt össze, gondolok itt a légiósokra, hiszen a 4. légiósnak a megtalálása egy kicsit hektikus volt, hiszen voltak különböző problémáink. Javarészt abból, hogy ugye hamis terméket árultak, hogy így fogalmazzam egy kicsit olyan nyersen, hiszen több játékos nem azokkal a paraméterekkel érkezett meg, amik fent voltak, ahogyan az ügynökeik árulták. Gondolok itt a külföldi ügynökökre. És nyilván, mivel próbajátékra jönnek, medical testre, tehát ezek villámgyorsan kiderültek, és azt gondolom, hogy a klub nagyon profin reagálta le. Hiszen azonnal léptünk, nem léptettük életbe a szerződését, kerestünk tovább, és így megtaláltuk azt a négy srácot, aki azt gondolom, hogy a kémiában is, illetve a játéktudásban is abszolút beleillik a közegünkbe. Úgyhogy itt egy kicsit levagyunk maradva, hiszen maga a játék csiszolása mind a védekezés, mind a támadó oldalon egy picit később tudtuk elkezdeni, az alapelveket nyilván lefektettük, de majd most kezdjük el. Nyilvánvalóan a többi csapatnál is vannak ehhez hasonló problémák, akár sérülés, egyébek, de ez sose kifogás, meg sose kerestem különböző kibúvókat. Azt gondolom, hogy jó úton járunk. Mindenesetre a felkészülési meccsek számunkra pozitívan zajlottak, de ezekből nem szabad semmiféle következtetést levonni. Én annak a híve vagyok, hogy jobb úgy tanulni, hogy közben nyer a csapat, mint hogyha mindig kikapunk, azért hiába mondjuk azt, hogy nincsen fontos szerepe a felkészülés során a mérkőzéseknek, de azért mégis van. Főleg itt Körmenden, itt ugye mindig elvárják a győzelmet, ami nagyon helyes, hiszen a szurkoló azért van, hogy örömét lelje a csapatban, támogatja az utolsó leheletéig.
Azt éreztük mi is már a felkészülés során, és nyilván ő elvárja, hogy ezért a csapat is megtegyen mindent a pályán, és nyerjen. Egyelőre ezt tudjuk teljesíteni, nyilván ezt is tudom, hogy ez nem lesz mindig így, de úgy gondolom, hogy a szurkolók is látják, illetve aki a csapatot szereti, hogy ez egy szerethető csapat lesz. Amit ígérhetek nyilván, azt én nem tudom megígérni, meg nem is fogom, hogy mindenkit mindig megverünk. Ami biztos, hogy egy őszinte harcolós, az utolsó leheletünkig küzdő csapatunk lesz mindig, és bízom benne, hogy minél többször nyerünk. A nyár folyamán a felkészülésnek az első periódusában inkább az ilyen aerób munkára, tehát a kinti munkán mindig délelőtt kimentünk az atlétikapályára, mert megcsináltam az első felmérést, és voltak olyan játékosok, jellemzően külföldiek, akik nem jó állapotban érkeztek, és láttam azt, hogy amit a teremben szeretnénk megcsinálni, ha nincs meg a megfelelő alap állóképesség, akkor nem fogjuk tudni ezt megcsinálni. Úgyhogy az első két hétben délelőttönként ezen volt a hangsúly, illetve amelyik nap nem az atlétikapályán voltunk, azokon a napokon a konditeremben, mert ott is azért elég komoly lemaradások voltak, és az első két hét után azt gondolom, hogy kezdték ezt felvenni, majd utána vegyesen a teremben és a konditeremben, illetve a kosárlabda elemeket vegyítve folytattuk a munkát, és a harmadik héttől terveztem, hogy edzőmeccseket is játsszunk. Az elején nyilván nem is vettünk vissza a terhelésből, tehát ugyanebbe az erőnléti edzés, kondi edzés, stb. Ezek mellett játszottuk a mérkőzéseket, és elég jól reagáltak a játékosok eddig.
A nyolc edzőmérkőzésünkből hét olyan meccsünk volt, amikor a negyedik negyedbe fordítottuk a magunk javára, tehát talán az állóképességünk rendben lesz. Úgyhogy most, mivel nem volt a keret állandóan változott, nagyon nehéz volt azokat a finom dolgokat beállítani, sőt más karakterű játékosok is érkeztek, tehát mindig aktualizálni kellett a dolgokat. Most már megvan a keretünk, tudjuk, hogy kik vannak, ez azt jelenti, hogy most már elkezdjük majd egyénekre lebontva, hogy mikor mit akarunk csinálni. Hát ezzel vagyunk egy kicsit elkésve, de azt gondolom, hogy még azért nem vagyunk teljesen elkésve, ezeket menet közben is lehet korrigálni. Úgyhogy a tervezett munkát mondhatom azt, nagyjából el tudtuk végezni. Első mérkőzésünknek mindjárt egy rangadóval kezdünk, hiszen a bajnokság egyik legjobb csapatához látogatunk, az Alba Fehérvárhoz, ráadásul pikáns, hiszen én fehérvári vagyok, dolgoztam is az Albánál. Fehérvár egy erős csapat, nyilván a TOP4-be vágyik, valószínűleg oda is fog kerülni. Nem téveszt meg, hogy most itt a kupában hogyan szerepeltek, hogy az első mérkőzésen kikaptak, meggyőződésem, hogy nagyon kemény, veszélyes csapat. De én nagyon szeretném, hogyha mindjárt egy meglepetés bravúrral nyitnánk, úgyhogy szeretném, hogyha mindent megtennénk a pályán, amit mi megbeszéltünk, küzdenénk, harcolnánk az utolsó ellátig, és hogyha egy jó dobóformát fogunk ki, márpedig ez a csapatunk időnként képes, akár extra dobóteljesítményre is, akkor azt gondolom, lehet esélyünk. De mindenesetre célunk az, ahogy hallom, hogy sok szurkoló fog minket elkísérni, hogy megörvendeztessük őket, de minimum, ami bennünk van, azt kiadjuk, és hogy emelt fővel tudjunk távozni a pályáról.
