Az amúgy is szűkös rotációnk tovább csökkent azzal, hogy Farkas Levente csuklója tegnap, az U19-es meccsen megsérült, így tíz nevezett játékossal futottunk neki a Zete elleni döntőnek. A 3. percben aztán meghűlt minden körmendi érzelmű emberben a vér, amikor Durázi Krisztofer a bokáját fájlalva a földön maradt. Testbeszédéből érezhető volt, hogy fáj az a boka… Az öltözőben kapott gyors kötés után civilben, felpolcolt lábbal nézte végig a döntőt. Nem lehetett könnyű…
A 15. percben Kiss Benedek esett egy ütközés után akkorát, hogy a nézőtér egy emberként szisszent fel, de később ő vissza tudott állni. (Öt perccel a vége előtt aztán megint úgy sántikált le a pályáról…)
A második negyedben már minden nevezett játékosunk pályára került és egy emberként küzdött az egy hete Körmenden kupát nyerő Zete otthonában.
Az előny 32 percig tartott, ott úgy tűnt, a hazaiak erőre kaptak és megfordítják a meccset. De mínusz ötről szinte azonnal fordítottak a mieink, és a végéig már nem is engedtek ebből.
Aki látta, minden bizonnyal azon a véleményen van, hogy mindenkinek helyén volt a szíve, küzdésből jelesre vizsgázott a csapat, és ezzel felül tudott emelkedni minden nehézségen.
De vajon hogyan látta ezt a vezetőedző, Teo Hojč?
Őt kérdeztük az ünneplés kellős közepén.
– Azt hiszem, hogy minden érzelmünket, a teljes szívünket itt hagytuk ma a pályán. Ez egy nagyon nehéz mérkőzés volt egy nagyon jó ellenfél ellen, amelynek remek edzője van. Ez nagyon fontos volt a számunkra, hogy ezt az arcunkat meg tudtuk mutatni. Nem volt ez egy tökéletes, vagy éppen szép mérkőzés, de végig harcoltunk, remek hozzáállással. Azt hiszem, hogy büszkék lehetünk a mai teljesítményünkre! Gratulálok a srácoknak! Alapból rövid kerettel mentünk neki a meccsnek, aztán jött Duró sérülése, ami a lehető legrosszabb, hiszen ez volt az utolsó felkészülési mérkőzésünk a bajnoki kezdés előtt, ő pedig az egyik legfontosabb játékosunk. Remélem, és imádkozom azért, hogy minden rendben legyen vele! A többiek viszont nélküle sem adták fel egy pillanatig sem, hiába a fáradtság vagy bármi. És ez igaz a fiatalokra is, akik energiát és a körmendi szívet hozták a játékba. És szeretném megköszönni a szurkolóknak, akik eljöttek a meccsre és segítettek, támogatta minket, amikor esetleg kicsit visszaestünk. Ez új energiát adott nekünk, egy lökést ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést, ezzel a kupát. Nagyon köszönjük a segítségüket!
