Szia Bebi! Először is, üdv újra nálunk. Nagy visszhangja volt a visszatérésednek, hiszen sokan várták már, hogy újra itthon lássanak játszani. Körmenden ez amúgy is alapérték, hogyha lehet, hazaiakkal erősítünk. Hogy érzed magad újra a nevelőegyesületednél? Először is, szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített abban, hogy sikerült hazaigazolnom. Igazából a családom és sok barátom a közelemben van, ami nagyon jó hatással van rám. Nagyon jól érzem eddig magam, legyen szó a csapatról vagy a körülményekről. A csapatból nyilván sok mindenkit ismertem már régebbről, de voltak azért új arcok, de mindenkivel nagyon jól kijövök. Örülök, hogy idén újra piros-fekete mezben játszhatok.
Hazatérésed kapcsán felmerül a kérdés, hogy akkoriban miért is döntöttél a távozás mellett. Mi vezetett a Nyíregyházára? Ha jól emlékszem, 4 éve volt, amikor az akkori edzőnktől nem kaptam játéklehetőséget. Abban a korban voltam, amikor a legtöbbet lehet fejlődni, és ekkor kaptam ajánlatot a Nyíregyházától, körülbelül december körül. Nem volt egyszerű döntés, de végül úgy döntöttem, hogy a fejlődésem és a sok játéklehetőség érdekében eligazolok. Utólag visszagondolva jó döntés volt, sokat játszottam A és B csoportban is. Mindenképpen pozitív volt az a két és fél év, ezeket a tapasztalatokat most már Körmenden is tudom hasznosítani.
Nyíregyháza után pedig Székesfehérvárra mentél igazoltál, ami tudtommal nem váltotta be a reményeid. Sajnos a tavalyi szezonban nem sok lehetőségem volt, hiszen játéklehetőség híján mondhatni kimaradt számomra, de az előző két és fél év nagy fejlődést hozott. Sokat játszottam, és volt olyan időszak is, amikor a csapatomban jó eredményeket produkáltam.
A tavalyi év akkor nem túl pozitív számodra. Volt olyan pillanat, amikor komolyan elgondolkodtál azon, hogy abbahagyod profi szinten a kosarazást? Sajnos igen. A tavalyi szezon során, Fehérváron, a szezon közepe táján, minden egyes nap úgy mentem edzésre, hogy tudtam, nem fogok játszani egy percet sem. Én mindent elkövettem, de még csak az esélyt sem kaptam meg a bizonyításra. Őszintén, nem volt egyszerű időszak. De tudtam, hogy én ennél több vagyok, és hogy van helyem egy felnőtt csapatban.
Amikor visszatértél Körmendre, hogyan fogadtak a szurkolók? A sok negatívum után tudtak valamilyen plusz erőt adni? Abszolút. Valamilyen szinten számítottam rá, hogy lesznek, akik írnak majd, vagy a meccs után odajönnek egy pár szót váltani. Hiszen itt mindenkinek szívügye a kosárlabda, és nagyon jól esett, hogy ilyen gyorsan és könnyen visszafogadtak. Nem hinném, hogy van még egy olyan családias és befogadó közösség, mint a mienk.
Hogy érzed, mindent elkövettél, hogy maximális formában legyél? A tavalyi szezon után olyan sok pihenőt nem hagytam magamnak, körülbelül 2-3 hét volt, amikor nem csináltam semmit. Utána sok egyéni edzésen, képzésen voltam, ahol a legfontosabb a gyorsaság, robbanékonyság fejlesztése volt, de nyilván a labdavezetés, dobás sem maradhatott el. Azt gondolom, az alapozással és az edzőmeccsekkel együtt felkészültem a szezonra, nagyon várom már az első bajnoki mérkőzést.
Fofó elmondása szerint jól meghajtott mindenkit, vannak olyan játékosok, akiket azóta kemény egyéni programra fogott. A te szempontodból milyen volt a nyári alapozás? Hosszú (nevet). Nyár elején kezdtük el az edzéseket, a rekordhőségben. Az első héten még nem volt teljes a csapat, csak rávezetésként indítottuk az edzéseket. A második héttől kezdődött a kemény munka, sok futóedzésünk és konditermes edzésünk is volt. Ha jól emlékszem, a harmadik héten már volt is egy edzőmeccsünk az Fót ellen, amit megnyertünk. Olyan atmoszféra volt a csarnokban, hogy én személy szerint egy bajnoki mérkőzésen éreztem magam.
Igen, azt a felkészülés során látni lehetett, hogy sokat tud a jó közönség lendíteni a csapaton. Milyen a hangulat a csapatban? Volt egy-két játékoscsere, de az első pillanattól kezdve megtalálta a közös hangot egymással mindenki. Nyilván edzőmeccsekről beszélünk, de 8-ból 7-et sikerült megnyernünk, ami szerintem jó kiindulási pont, ráadásul a ZTE-t is kétszer legyőztük. Jó úton haladunk, de sok munka van még előttünk. Ami előnyünk lehet, az a csapatkohézió, hiszen mondhatom, hogy mindenki jól kijön mindenkivel, a pályán és azon kívül is.
És milyen a viszonyod Fofóval? Régóta ismerem már, hiszen ő volt az edzőm az U18-as válogatottban is. Már akkor jól kijöttünk, megkaptam tőle a bizalmat. Itt, Körmenden is érzem, hogy bízik bennem, jó a kapcsolatunk, amit igyekszem is meghálálni minél jobb teljesítménnyel.
Mi a te személyes célod erre a szezonra? Elsősorban az, hogy stabil és hasznos tagja legyek a csapatnak. Most, hogy már nincs fiatal szabály, minden magyar játékosnak ugyanannyi lehetősége van játszani, úgyhogy meg kell harcolni a percekért. A dobásom az alapja a játékomnak, ebben szeretnék kiemelkedni, de a védekezés is fontos, és abban is szeretnék jelentős szerepet vállalni.
forrás: Bálizs Zsuzsa
Miben kell fejlődnöd, hogy évek múlva oszlopos tagja lehess a felnőtt csapatnak? Egyszerű a válasz: mindenben. Nyilván vannak erősségeim és gyengeségeim, mint mindenkinek. Amit kiemelnék, és amiben a legtöbbet szeretnék fejlődni, az a labdavezetés és a közeli befejezések. Erre szeretnék nagy hangsúlyt fektetni a szezon során.
Van valami hobbid a kosárlabdán kívül? Igen, ha van egy kis szabadidőm, akkor horgászni szoktam elmenni a barátaimmal. Innen is üdvözlöm a Doktor Petit és a Geröly Marcit, akik szintén ennek a hobbinak a szerelmesei (nevet). Ez mindig kikapcsol, és segít a pihenésben, regenerálódásban.
Sokan tudják, de illik megemlíteni, hogy Matyi az unokatestvéred. Milyen a viszonyotok egymással? Nincs rivalizálás egymás között? Egészséges mennyiségben, de van. Amúgy szerintem nagyon jó a viszony, edzéseken kívül is elmegyünk együtt kávézni, enni, vagy csak beszélgetni egyet.
Mással is szoktál a szabadidődben találkozni a csapatból? Igen, van, hogy egy-egy edzés után elmegyünk együtt kávézni vagy akár egy wellness programra is közösen a csapattal.
.JPG)
