Mint tegnap hivatalossá vált, Matthias Zollner lett az Egis Körmend vezetőedzője.
A német szakember ma találkozott először új csapatával, napra pontosan hét évvel azt követően, hogy először Körmendre szerződött. Elsőként azt kérdeztük tőle, hogy vajon ő emlékezett-e erre az évfordulóra?
„Igen, pontosan emlékszem mindenre, az évfordulóra is, ha más nem, hát a közösségi média biztosan emlékeztet erre. Toni (Antonis Constantinides, a szerk.) nagyon jó barátom, ő épp akkor ment el a klubtól, őt váltottam a vezetőedzői poszton. Azért kicsit más volt akkor a helyzet, pontosabban a csapat helyzete volt más. Erről az időszakról csak jó emlékeim vannak, hiszen megnyertük az Alpok-Adria Kupát, ezüstérmes lett a csapat a bajnokságban, és ha nem tévedek, akkor az elmúlt tíz évben ez a legjobb eredménye volt a körmendi kosárlabdának. Balszerencsénkre a következő idényben érkezett a járvány, ami miatt törölték a bajnokságot. Ki tudja, de ha ez nem történik meg, valószínűleg hosszabb időt töltöttem volna el Körmenden. De az, egy nagyon nehéz időszak volt mindenki számára. A játékosoknak, az edzőknek, személyesen nekem is, és a klubnak ugyanúgy. Én akkor úgy döntöttem, hogy máshol folytatom, de talán ezt mindenki megértette. Semmilyen rossz érzés nincsen bennem ezzel kapcsolatban, és mindig követtem a csapat szereplését, eredményeit. Nagyon sok barátom van itt, persze néhányuk már máshol folytatta közben az életét, ilyen például Németh Levente, akivel dolgoztam együtt korábban és sokáig itt élt. Érsek Marcell, a stábunk mostani tagja a játékosom volt, szóval nagyon jó kapcsolataim vannak itt a városban. És láthatjuk, milyen gyorsan megy az idő, hét évvel azután, hogy akkor megérkeztem, újra itt vagyok.”
Említette, hogy követte a csapat eredményeit. Nem sikerült jól a bajnoki rajt, három forduló után nem volt győzelmünk. Mennyire figyelte a csapat sorsát, játékát?
„Sok minden változott az elmúlt években a magyar kosárlabdában, például a csapatösszeállítási szabályozások. Korábban a bizonyos kor alatti játékosok, most pedig a két magyar kötelező szerepeltetése. Szóval rengeteg dolog változott. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a magyar játékosok minősége a legjobbakat – különösen a válogatott környékén figyelembe vett kosarasokat – tekintve nagyon jó, európai szintű. De a mennyiségre ez már nem igaz. Magyarországon van cirka 15 játékos a nemzeti válogatott környékén. Lehet, hogy ez a szám 17-18, nem is ez a lényeg. De ennek a szabálynak az értelmében minden csapatnak szüksége van legalább négy jó magyar játékosra. Van 14 csapat az élvonalban, mindenki ismeri annyira a matematikát, hogy az minimum 56 jó hazai játékost jelent. Ennyire lenne szükség, de van 15-18 a válogatott környékén. Szerintem ez a legnagyobb probléma most a csapatok számára a bajnokságban. A következő években ez még drámaibb lesz, hiszen számos játékos – mint például Wittmann Krisztián, Ferencz Csaba, Keller Ákos, Tóth Ádám vagy épp Vojvoda Dávid – egyre közelít az aktív karrierje végéhez. 35 évesek vagy már idősebbek. És mi történik, ha ezek a játékosok eltűnnek? Ez komoly gond lehet minden csapat számára, így itt Körmenden is. Nehéz így biztos alapokra csapatot építeni. Itt van Durázi Krisztofer, aki számomra egyértelműen hozzá tartozik azoknak a csoportjához, akik válogatott szintű játékosok, de nincs több magas magyar játékos. Ezt nyilván külföldiekkel kell megoldani. Szerencsénk van még Ivosev Tamással, aki kosárlabda magyarnak számít, de nagyon nehéz ilyen feltételek mellett csapatot építeni. Egy apró hiba a nyáron, és ez komoly hatással lehet az egész keretre. Ez számos csapatnál problémákat okoz. De látom a lehetőségeket a csapatban! Mindig vannak lehetőségek ugyanakkor vannak problémák is. A feladatunk az, hogy dolgozzunk, megtaláljuk és megoldjuk a problémákat, amennyire csak lehet.”
Hogyan látja a mostani keretet? Mennyire találkozik az ön kosárlabda filozófiájával? Vagy most az adott keretből kell kiindulnia? Mit gondol az első közös tréning után?
„Nyilván, ez az én munkám, ez a feladatom, hogy kitaláljam, hogyan tudom jobbá, eredményesebbé tenni a csapatot. Ez az edző dolga. Mert nem mondhatom, hogy holnaptól 15 új játékossal fogok dolgozni. Ez nem lehetséges. Az a feladatom, hogy kihozzam a játékosok értékeit. Néhányukat már ismerem, vannak, akikkel beszélgettem is már erről, néhányukról pedig még kevesebb ismeretem van. A következő napok feladata az lesz, hogy felderítsem az értékeiket és olyan helyzetet teremtsek számukra, amiben jól tudnak teljesíteni. Ahol meg tudják jelentetni a képességeiket és a lehető legjobban hozzá tudnak járulni a csapat eredményeihez.”
Személyesen önnek – helyezésektől függetlenül – mi a legfontosabb célja ezzel a csapattal?
„Én sohasem gondolkodom helyezésekben, hogy most negyedik vagy hatodik szeretnék majd lenni. Már csak azért sem, mert ez nem csupán tőlem függ. Számos összetevője van az eredményességnek. Amit én személyesen szeretnék, az az, hogy a csapat a képességeihez, lehetőségeihez képes a lehető legtöbbet hozza ki magából. A tehetségéhez képest mindenki teljesítsen a maximumon. Most azon dolgozunk, hogy felmérjük ennek a lehetőségét, és lehető legjobbat rakjuk össze belőle. Egy dolog biztos, amit már most várok a fiúktól, hogy még nagyobb erőbedobással, több erőfeszítéssel dolgozzanak. Keményebben kell játszanunk, jobban kell harcolnunk, intenzívebben, fizikálisabban kell beleállnunk edzésen és mérkőzéseken is.”
Ehhez kötődik a védekezés, mit tervez ezzel kapcsolatban?
„A védekezés kéz a kézben jár az intenzitással, fizikalitással. Nem tudsz jól védekezni intenzitás és megfelelő koncentráltság nélkül. Tudjuk, hogy eddig a bajnokságban talán a legtöbb pontot kapta a csapat, sok minden hozzájárult ehhez. Az átmeneti védekezés és támadás, az eladott labdák száma és a lepattanózás. Együtt kell dolgoznunk azon, hogy javítsunk ezeken.
